A bőség zavarával kellett megküzdenie a II. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál közönségének a programok gazdagsága miatt. Neves gregorián kutatók elméleti előadásai, gyakorlati énekbemutatók, zsolozsmák és hangversenyek követték egymást a fesztivál rendezvényei keretében. Mindezek mellett három főpapi gregorián szentmisének is részesei lehettek a jelenlévők, valamint megtekinthették ˝A gregorián ének története˝ című kiállítást.
A hangversenyek sorában 2002.július 6-án szombaton délután a Székesegyházban került sor a következő szkólák bemutatójára: Pueri Cantores of Korea, a Grazer Choralschola és a Schola Cantorum Amsterdam. Az első két együttest már a korábbi hangversenyek alkalmával megismerhették az érdeklődők, az amszterdamiaknak azonban ez volt az első fellépésük. Bár, aki az 1998-as fesztiválon is részt vett, hallhatta őket, s egy csodálatos vesperas és matutinum emléke idéződhetett fel benne.
Az elsőként bevonuló dél-koreai gyermek szkóla - Pueri Cantores of Korea - már megjelenésével, különlegesen szép öltözékével sikert aratott. Catharina Kim nővér vezetésével 1994-óta működik Puszan városában a kórus. Előadásukban húsvét vasárnapjának Allelujája, valamint a közismert húsvéti szekvencia - Victimae paschali laudes - hangzott el. A kórushangzást most is, mint a Fehérek templomában adott hangversenyen, egységes, finom hangszín, légies könnyedség és tiszta intonáció jellemezte.
Az Alleluját a megszokottól eltérő módon szóló intonáció helyett a teljes kórus énekével indították elhagyva az ismétlést. Ezúttal kevésbé sikerült a nagy formák összefogása, a hosszú melizmákban az episzémás hangoknál megtört a dallam lendülete, elvesztette belső energiáját. A szekvenciát a szóló és kórus soronként váltakozva adta elő. E szillabikus tételben még jobban hagyatkozhattak volna a szöveg értelmezésére, annak hangsúlyaira. Szépen oldották meg a sorvégek lekerekítését, a záró szótagok érzékeny kicsengetését.
Ezen a hangversenyen is hallhattunk tőlük hazai szerzők kórusműveiből koreaiul; Fr. Luke Son: Ave Maria, valamint Hyun-chul Lee: Lord című darabját orgona kísérettel.
Mindenképpen maradandó élményt jelentett látni, hallani e távoli országból érkezett gyermekeket, akik hittel és lélekkel szólaltatták meg egyházunk ősi énekeit.
Ezután az Ausztriából érkezett Grazer Choralschola következett, amelynek alapítója és vezetője Franz Karl Prassl , a Zeneművészeti Egyetem (Graz) professzora. Műsorukban Szűz Mária ünnepekre szóló tételek szerepeltek: Vultum tuum - introitus, Ave Maria - offertorium, valamint a IX. gregorián mise Kyriéje Cum iubilo tropussal.
A vegyeskar szép, arányos hangzást produkált, a férfi és női hangok harmonikus egyensúlyban szólaltak meg. Puha, lágy hangtónusú férfi szólistájuk nyugodt dallamvezetéssel, jó formaérzékkel fogta össze az eredeti responzoriális alakban előadott felajánlási ének díszes verzusát. Kevésbé tetszett a szkóla értelmezésében, hogy a könnyű hangok, a kurrens neumák kissé elszaladtak, összekapottá váltak még akkor is, ha szóhangsúlyt kellett volna kiemelniük. Főleg a nagyobb hangközöket átfogó torculusoknál volt érezhető a hangcsoport szépívű formálásához szükséges lefékezés hiánya. Végezetül a minden kórus számára kötelező graduale, a Iacta cogitatum hangzott fel, amelyben talán jobban érvényre juthatott volna a szöveg és dallam irányította parlando- rubato-szerű előadás, ha nem ragaszkodnak annyira a neumák hosszúságának szinte metrikusan arányos megszólaltatásához, meglehetősen nagy különbséget téve a hosszú és rövid hangok között.
A holland Schola Cantorum Amsterdam szólistája is az előbbi hibába esett a fenti graduale előadásakor. Az elsősorban zsolozsma éneklésre specializálódott férfiakból álló kórus 1993 óta dolgozik Eugen Liven d’ Abelardo irányításával, de munkásságuk 1959-re nyúlik vissza.
Ezen a hangversenyen a már említett kötelező darabon kívül három processzionális antifonát énekeltek: Ecce carissimi; Dignare, Domine, die isto; Ecce nomen Domini. Az összeszokott énekesekből álló szkóla kellemes tónusa, a hallgatót körülölelő, szabadon szárnyaló dallamformálása, a szövegből kiinduló, azt tolmácsoló építkezése magával ragadta a közönséget. Előadásuk során mindig jól érzékelhető volt az elérendő és kifejezendő cél, valamint az egyes formai részek érzékeny megnyugtatása, s e kettő harmonikus egysége. Az antifonákban megjelenő újabb és újabb gondolatok, mint feltörő források adtak energiát az elevenen hullámzó, hatalmas legatokhoz.
Valamennyiünk számára feledhetetlen élményt nyújtott az, ahogyan az amszterdami szkóla példaszerű, értő tolmácsolásával élővé tette e zenébe foglalt imádságokat.
Szabóné Polgár Edit