Szilárdfy Zoltán: Egy római Mária-kegykép és -antifóna Nagy Szent Gergely legendájában
(Elhangzott: 2004. március 27. Budapest
Gregorius Praesul - ünnepi szimpózium)
A római Santa Maria Maggiore pápai bazilika Szent Lukácsnak tulajdonított, ciprusfára festett nagy méretű (117x 79) ikonja az ősi ugyancsak az Örök Városban tisztelt Mária-kegyképek közül a tiszteletre legméltóbbá vált a hosszú évszázadok során.(1. kép) A sokszor átfestett táblakép a legújabb kutatások szerint még a képrombolás előtt készült ,minden bizonnyal a VII., de az is lehet, hogy már a VI. században megvolt.1/ Ebben az esetben a kegyképhez fűződő késő középkori hagyomány, amely Nagy Szent Gergely pápa legendájával kapcsolatos, legalábbis kronológiailag igazoltnak látszik. Joannes Diaconus (+1170) Gergely pápáról írt művében említi először azt a legendát, amely Baronius évkönyvéből vált közismertté, ahonnan belekerült a hágiográfiai irodalomba. Hazánkban a szentek kultuszát a hitvédelmi szempontból is szorgalmazó Tridentínum után a legnépszerűbb, magyar nyelven olvasható szentek életét Illyés András erdélyi püspök állította össze még 1705-ben.
Szent Gergely pápa életrajzában a kegykép és antifóna eredetlegendáját az alábbiakban foglalja össze: " Minek-utána Szent Gergely Pápaságra szentelteték, még a' dög-halál meg nem szűnvén, megparancsolá, hogy a processio járások ismég gyakoroltatnának, elől vitetvén a' Dicsőséges Szűz Maria képét, mellyet Szent Lukács írt vólt, melly most a' Nagyobb Szent Maria nevű Szentegyházban tartatik. A' vastag, és meg-veszett levegő-ég láthatóképpen futott a' kép előtt, és az Angyalok szavai hallatának, kik énekelték, mondván: Regina Caeli laetare, Alleluja, Örüly Menyországnak Királynéja, Alleluja. Szent Gergely pápa a' Kastély felett egy Angyalt láta, ki egy véres pallost bocsáta a' hüvelyébe, annak-okáért az -után Sz. Angyal Kastélyának hivattaték, melyet az-előtt Adriánusénak hittak." 2/ (2. kép)
Itt néhány sorban rögzítve vannak azon motívumok, melyeket kultusztörténeti és ikonográfiai vonatkozásaival az egyetemes keresztény művelődéstörténetbe ágyazva vizsgálunk.
Egy hasonló eseményt Tours-i Szent Gergely 590-re, Nagy Szent Gergely megválasztása évére datál, aki a Tiberis árvizének elemi csapása miatt bűnbánatra intette Róma népét s hét templomot érintő vezeklő körmenetet rendelt el. Tours-i Gergely Mária-képről nem ír, angyali látomást sem említ. Arról viszont tudósít, hogy az árvíz következtében kitört pestis járvány megszűnt.
A Nagy Szent Gergely által szervezett körmenetet "septiformis laetania"-nak hívták, mert hét római templomban gyülekeztek a résztvevők: a papság a Lateráni főbazilikában; a szerzetesek a Szent János és Pál templomban; a férfiak a Szent Marcell templomban; a nők a Szent Kozma és Damján templomban; a gyermekek pedig Szent Cecília templomában. A processio először a Sancta Maria Major bazilikát kereste föl, majd ezután vonultak a Szent Péter bazilikába. 3/
A kutatás álláspontja szerint a Santa Maria Maggiore kegyképének első említése a Liber Pontificalis-ban I. Pasqual pápa kormányzásának éveiben szerepel. Feltehetőleg a képrombolás elől menekítették Rómába. Később a bazilika Porta Regina nevű ajtaja fölött függött. A 13. századtól kezdve a főtemplom legősibb ereklye-kincse, a betlehemi jászol párdarabjaként Róma szenátusának és népének háláját és tiszteletét bizonyítandó márvány tabernákulumban őrizték. Több mint három évszázadon át csak augusztus havában, a templom búcsújának (augusztus 5.) illetve Szűz Mária legnagyobb ünnepének (augusztus 15.) alkalmából emelték ki a kegyképet, amikoris a Lateráni bazilika féltve őrzött Krisztus-ikonjával találkozott, melyet a pompás, ünnepi felvonulásban Róma népe úgy élt meg, mint a Legszentebb Üdvözítő látogatását, aki Szent Anyját magához emelte dicsőségébe. Nyilván ebben az időszakban tiltották meg a márvány szerkrénybe zárt kegykép lemásolását, így az ikon pápai "monopóliummá" vált s a középkorban a Havi Boldogasszony patrociniumra épült templomokban sem a római bazilika dedikációs ikonjának mását helyezhették.
A Jézus Társaság dél-amerikai missziója kapcsán szinte már világméretű igény támadt arra, hogy a Rómától földrajzilag távol élő hívek is a magukénak érzett csodálatos kegyképet legalább másolatokban láthassák és tisztelhessék, ugyanakkor köztudott volt, hogy lemásolása kiközösítés terhe mellett tilos. Azevedói Ignác jezsuita vizitátor 1569-ben Brazíliából visszatérve azzal a kéréssel fordult Rómában székelő generális főnökéhez, Borgia Szent Ferenchez, hogy eszközöljön ki számára egy másolatot, mivel a hozzátartozó latin-amerikai missziós területet a Havi Szűzanya oltalma alá kívánja helyezni. A generális személyesen járt el ez ügyben Szent V.Pius pápánál, valamint a Római Szentegyház fiatal kardinálisánál, Borromei Szent Károlynál, aki a S.Maria Maggiore-bazilika akkori gondviselője volt. Ami azelőtt elérhetetlennek tűnt, azt a pápa -kiváltságként- engedélyezte Borgia Szent Ferencnek, aki a kegyképet a rezidencia kápolnájába szállíttatta, ahol oltárra állítva történt meg az első példány művészi lemásolása.(3. kép) E másolatra már nem vonatkozott az évszázados pápai tilalom, ezért az igényeknek megfelelően, több kópia is készülhetett róla. A nevezetes első példány 1702-ben a Monte Cavallo-i Szent András-templom Kosztka Szent Szaniszló-kápolnába került a következő felirattal: "Hanc imaginem S. Franciscus Borgias ab Exquilino Exemplari primam omnium exprimendam curavit" (Ezt a képet exquilinusi eredetiéről az összes többit megelőzve Borgia Szent Ferenc másoltatta le). Az elő másolatokból Közép Európába is került, Brünnbe, Krakkóba, de még Bécsbe is ,így kultusza nyitott utat talált a Királyi-Magyarország és Erdély jezsuita templomaiba.(4. kép) A kegykép a szentek közül Borgia Szent Ferenc ikonográfiai attributuma lett, de nyilván a bécsi klarisszáknál őrzött példány miatt Árpád-házi Szent Kinga ószandeci klastortemplomának oltárképén Kinga a római kegykép előtt imádkozik. V.Pál pápa 1613 január 27-én nagy ünnepélyességgel vitette a róla elnevezett kápolnába a kegyképet, melynek foglalatát ritka féldrágakövek, lapis-lazuli, malachit, ametiszt, achát, csillogó bronz és arany övezi, s amelyre gyermek angyalok koszorújában négy heliotrop oszlop között, két nagy aranyozott bronzangyal mutat. A kiváló művészekkel készített hatalmas kupolás kápolna oldalfalán Guido Reni a Mária-tisztelő szentek sorába Szent Kingát, mint lengyel királynét is felfestette.
A kegykép újkori tiszteletének legfőbb indítéka az lehet, hogy a tridenti zsinat (1545-1563) tanácskozásai főleg az ottani S. Maria Maggiore-templomban folytak le, ezért a kegykép mintegy a reformkatolicizmus szimbólumává magasztosult. A tridenti Mária -templom titulusát a római bazilika ihlette, ahol az ősegyház Mária-kultuszának emlékét megszakítás nélkül ébren tartotta a diadalív ma is látható mozaikciklusa, melyet az efezusi zsinat (431) emlékére még a következő esztendőben III. Sixtus pápa készíttetett. A keresztény antik művészet Mária-ikonografiájának nagyszarű alkotása ez a képsor, melyben egyúttal Kelet és Nyugat Mária-tiszteletben való egysége jut kifejezésre az Istenanya-Theotokosz ünneplésében. A Cappella Paolina ikonográfiai programja apologetikus színezettel a római egyház Mária-kultuszának apostoli kontinuitását hivatott dokumentálni, ahol Szent János apostoltól kezdve a Szűzanya festőjének tartott Szent Lukács evangélistán át Csodatevő Szent Gergely III. században élő caesareai püspökig, akiről először jegyezték föl, hogy a Szűzanya még a nagy üldözések évszázadában azzal vigasztalta, hogy János apostol kíséretében megjelent neki. 4/ Ezt a jelentőségteljes kompozíciót az oltár fölötti lunetta freskón Giuseppe Cesari "Cavalier d' Arpino" festette.
A kegyképen bizánci bíbor köpenyben homlokán a kereszt jelével látjuk Istennek Szent Anyját, akinek arisztokratikus finomságát mutatják hosszú ujjú egymáson nyugvó kezei. Balkarján pihenve foglal helyet az isteni Gyermek, kinek bal kezében könyv, jobbjával áldást ad, bölcsességet sugárzó tekintetét pedig arra a csillagra veti, amely anyja vállán ragyog. Kétoldalt a görög betűk az Istenanya monogramja . A hodigitria típusú kegykép eredete tipológiailag arra a jeruzsálemi egészalakos kegyképre vezethető vissza, melyet az V. század közepén Eudoxia császárnő Jeruzsálemből küldött el Konstantinápolyba sógornőének, Szent Pulcheriának.(5. kép) E kegykép kapcsán fordul elő első ízben Szent Lukács evangelista mint Mária festője, akinek a nagybecsben tartott Hodigitria-kegyképet tulajdonították.
A római kegyképet új artisztikus környezetében a Regina Caeli névvel illették, nem véletlen, ugyanis akkor már köztudott volt a kép és antifóna együttes eredetlegendája. A húsvéti időszak Mária-antifónája, melyet késő gregorián dallamától kezdve az európai zenetörténet legnagyobbjai között Mozart és Liszt Ferenc is megzenésítettek, szövegét tekintve Godefridus (1093-1132) apátnál fordul elő. 5/ Első nyomtatásban megjelent kottás énekeskönyvünkben, az 1651-ben kiadott Cantus catholiciben a húsvéti énekek között úgy szerepel, amint ma is énekeljük. 6/
Kegyképünk elsődleges nevét, a Sancta Maria Maior-t magáról a bazilikáról kapta, pestissel kapcsolatos elnevezése pedig Salus Populi Romani, vagyis a római nép üdvössége, illetve a szó eredeti értelmét tekintve "egészsége". Kultuszának kiemelkedő dátumai közül jelentős VIII. Kelemen pápa (1582-1605) kegyképkoronázása. A drágaköves arany koronákat később ellopták, de pótlásukra XVI. Gergely 1838. VII. 18-én ismét koronákkal ékesítette minden bizonnyal hálából, hogy egy évvel korábban, amikor kolera miatt körmenetben hordozták az Il Gesu-hoz megszűnt a járvány. XI. Pius pápa 1931. május 10-én az efezusi zsinat 1500 éves évfordulóján körülhordoztatta. Majd Szűz Mária mennybevételének hittétellé nyilvánítása napján, 1950. november 1-jén XII. Pius pápa ünnepélyes processióban vitette a számára oly nagyon kedves kegyképet, mivel primiciáját egykor a kegyoltárnál tartotta.
A kegykép kultuszát hazánk felé leginkább az ingolstadti Mater Ter Admirabilis-nek, azaz Fölöttébb Csodálatos Anyának nevezett és a krakkói jezsuitáknál tisztelt -már említett- másodlagos kópiák közvetítették. Ezekben a városokban számos nemes sőt főrangú magyar ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kialakításához is hozzájárultak. Cserey Farkas udvari tanácsos 1772-ben magyarul jelenttette meg a Lorettói litániához írt költői parafrázisát, melynek illusztráció sorozatában kegyképünket Mária mindenkori szüzességét jelképezve az égő csipkebokor fölött a négy természeti elem szimbólumával a Csudálatos Anya invokációt ábrázolja. (6. kép)
Két magyarországi búcsújáróhelyen a kegykép mását tisztelik. Az egyiket Pécsett a Havi-hegyi kápolnában, ahol már 1691-től kezdve mint pestistől oltalmazó szerepel, a másik pedig törökverő jelleggel bír, mivel Savoyai Jenő herceg 1716. augusztus 5-én Havi Boldogasszony napján aratott péterváradi győzelmének állít emléket, aki a magával vitt római képmás előtt könyörgött mennyei segítségért.
Országszerte a Jézus Társaság buzgólkodása nyomán terjedt el a Havi Boldogasszony kép tisztelete. A rozsnyói székesegyház sekrestyéjében őrzik azt az ősi, besötétült olajfestményt, amellyel járványos években megismételték a Nagy Szent Gergely korabeli körmenetet a pusztító vész elkerülése végett. Hazánk minden részén előfordul egy-egy különösen tisztelt mása Róma legfőbb kegyképének, így a nagyszombati orsolyitáknál, Vöröskőn, Sárospatakon, Somogybükkösdön, Budakeszin, ahol oltáron tisztelik, a torbágyi templomban és Makón pedig XVIII. századi példányait találjuk. Erdélyben a kolozsvári ferencesek főoltárképén és a székelyföldi Mikháza templomának oltárán láthatjuk. A történelmi Magyarország legészakibb szépséges fatemplomában Orawkán is felfestették a római Boldogasszony képmását számos magyar szent és boldog között.
Nagy magyar elődeihez a Szűz Mária tiszteletében is méltó vezérlőfejedelem, II. Rákóczi Ferenc 1735-től míg 1906-ban a kassai dóm adott számára helyet, a konstantinápolyi jezsuiták galatai templomának oltára alatt nyugodott, melyről a római Szűzanya kegyképe tekintett történelmünk és egyházunk kiváló alakjára. 7/
Jegyzetek
1/ Belting, Hans: Kép és kultusz, Balassi Kiadó Budapest, 2000: 69, 72-75, 327.
2/ Illyés András :Keresztyéni életnek példája avagy tüköre, az az: A szentek élete, Nagy-Szombatban, 1743. (1705.) : 446
3/ Tóth K. János : Római virágszedés, Bécs, 1988. :107
4/ Dejonghe, Maurice: Roma Santuario Mariano, Cappelli Editore Bologna, 1969: 201-204
5/ Radó, Polycarpus: Enchiridion liturgicum, Herder Romae -Freiburgi Bresgi-Barcinone, 1961. II. 1328
6/ (Kisdi Benedek : Cantus Catholici 1651. Magyar Irodalmi Ritkaságok: szerk. Vajthó László 35.) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapest, 1935. 130.
7/ A Havi Boldogasszony-kegykép ikonográfiájához, in:
Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia-kultusztörténet. Képes tanulmányok. Balassi Kiadó Budapest, 2003. 96-101
Képaláírások
1/ "Salus Populi Romani" kegykép, 6. sz. (?) Santa Maria Maggiore, Róma
2/ Joseph Sebastian és Johann Baptist Klauber: Nagy Szent Gergely pápa körmenete a kegyképpel pestisjárvány idején. Rézmetszet, 1750. k. Bayerische Staatsbibliothek, München
3/ Joseph Sebastian és Johann Baptist Klauber: Borgia Szent Ferenc átadja a kegykép másolatát. Rézmetszet, 1750. k. Bayerische Staatsbibliothek, München
4/ A római kegykép első másolatainak egyike, amely Kosztka Szent Szaniszló áhitatának tárgya volt. Egykorú rézmetszetről reprodukció.
5/ Franc Schaur : Szent Pulcheria császárnő hódolata a római S. Maria Maior kegyképe előtt. Rézmetszet 1750. k. a szerző gyűjteményében.
6/ Jakob Adam: "Csudálatos Anya". Rézmetszet, 1772.a szerző gyűjteményében.